Honvédkórház - Az első dialízis

Már hetek óta írom ezt a bizonyos bejegyzést. Több információhoz jutottam azóta, de ettől függetlenül sok a hiányosság.
Sokat gondolkoztam azon, hogy írjam le, és hogy tálaljam a valóságot. Nem vagyok biztos a dologban, de igyekezni fogok, mert szerintem erről beszélni kell!!! Ha egy kicsit hosszúra sikeredik, sajnálom, de ki szeretnék adni magamból mindent.

Lehet, hogy sokaknak nem fog tetszeni, amit itt tálalok, lehet, el se jut olyan helyre ahova el kellene jutnia, lehet hogy nem lesz változás, de ettől még úgy érzem, hogy nem tudok csöndben maradni az ügyben, mert felháborító, hogy ez az egész működhet abban a formában ahogy ott működik.

Ott tartottam, hogy megkaptam a kanülőmet egy csodás szerdai napon. Az azt követő nap megkezdték a kezelésemet. Mivel abban az időben nem láttam rendesen, még a velem szemben állók arcát se tudtam kivenni, nem hogy bármi mást. Délután szóltak, hogy le kell mennem a kezelőbe. Meséltem már korábban, hogy én tisztában voltam ennek a szónak a jelentésével, és tudtam, hogy valamiféle gépekkel kezelnek, de sose néztem utána, hogy is néz ki ez az egész. Így naivan lebattyogtam a földszintre, ahová egy pasi kísért. Első döbbenetem az volt, hogy le kell mérni magam. Ha-ha-ha. Rettegtem ettől, mert tisztában voltam azzal, hogy veszítettem a súlyomból, de nem akartam tudni, hogy mennyit. Végül egészen meglepődtem, mert ugyanannyi voltam, mint szoktam lenni. Utólag persze kiderült, hogy ez mind víz volt, és csak ezért nyomtam többet. Szóval a lényeg, hogy kezelés előtt és után súlymérés történik. Ez azért szükséges, hogy megállapítsák, hogy mennyi fölösleges víz maradt rajtunk. Miután betereltek a kezelőbe és megmutatták a helyem, szépen előszedték a kanülőmet és össze vissza csináltak vele dolgokat, amiket én nem láttam, és nem éreztem az egészből semmit. Az első kezelés általában 3 óráig tart (nyilván hozzá kell szoktatni a szervezetet a dologhoz, arról nem beszélve, hogy fogalmatok nincs milyen érzés, amikor a sok méreganyagtól hirtelen megszabadul a szervezetetek..) Én nem bírtam a 3 órát, mert már annyira fájt a fejem, és 180 volt a vérnyomásom, hogy a kezelőm megsajnált és levett egy kicsivel korábban. Megkérdezte, hogy egyedül fel tudok e menni az emeletre (nem volt lift! csak lépcső) Én nem voltam biztos a dolgomban, ezért felkísért. Hát ne tudjátok meg, hogy ez milyen érzés volt. Már kifelé menet össze-vissza szédelegtem, és megtettem 2 lépcsőfokot, annyira vert a szívem, és fájt minden porcikám, mintha izomlázam lett volna 40 km futás után. Iszonyú nehezen jutottam fel az emeletre, ahol egyből bedőltem az ágyamba és persze jól ki is jött minden.... De milyen a sors, naná hogy épp akkor jöttek meglátogatni:D. Borzasztóan kimerített az egész művelet. És ez talán az első 3-4 alkalommal így volt. Aztán megtanultam elfoglalni magam, megtanultam kényelmesebben elhelyezkedni, megtanultam, hogy vigyek takarót, mert szét fagyok, és megtanultam alkalmazkodni. A végén már egyedül jártam fel az emeletre. Az eredményeim egyből jobbak lettek! A GFR-em sajnos továbbra is csak a 7-est verdeste alulról, de a méreganyag szintjeim a felére csökkentek.

Amiért ezt a cikket írom, az a felháborodás, amit érzek, miután kinyílt a szemem. Egészen 2016. októberig jártam ebbe a kezelő központba heti 3 alkalommal, majd átmentem Vácra, amitől hozzáteszem nagyon ódzkodtam, ugyanis az volt a fejemben, hogy tökéletesen jó helyen vagyok Pesten, mert mégis milyen körülmények lehetnek Vácon, ha itt ez van. Hát óriásit tévedtem. Miután kitisztult a látásom és felmértem a terepet, és már otthonosan mozogtam abban a közegben, elkezdtek szállingózni a „pletykák” és a „történetek”. Amint jobban szemügyre vettem a gépeket, és az egész műveletet, azt kell mondani, hogy féltem! Féltettem az életemet! Ugyanis a nővérek, akik a belüket is kidolgozták, sokkal többet foglalatoskodtak a gépek javításával, mint a kezeléssel magával. Nem szerelők ezek az emberek könyörgöm, hanem NŐVÉREK, akiknek az a dolguk, hogy elindítsanak minket, és figyeljék az értékeinket! Felháborítónak tartom, hogy miközben kint forog a saját vérünk, egy olyan gép kezel, ami folyton elromlik, mert rossz a heparin puma ( ez adagolja a véralvadásgátlót, mert mégis csak 4 órán keresztül tisztul a vérünk, és ez bealvad ennyi idő után), ,mert bekulcsol a gép, és folyton újra kell indítani stb. Elmondom, hogy a 4 órából 2 órát töményen csipogtak a gépek! Folyamatosan történt valami. Amikor először megláttam ezt, hát legszívesebben kitéptem volna a csövet a nyakamból és elmenekültem volna! Az otthoni rossz mosógépre emlékeztetett, aminek már bebarnult a csöve! Nézzétek csak meg, ezen az undorító csövön keresztül jött belénk a víz, amivel a vérünket tisztították!!! :

Ezen kívül előfordult olyan, hogy bekulcsolt a gép, és az egyik nővér, aki műszaki zseni volt, elkezdett matatni a vegyszerek között, ne kérdezzétek micsodák, de ezek a gépek mögött vagy mellett vannak alul kannában. Az egyik biztos, hogy a fertőtlenítő, ugyanis minden kezelés után 40 percig fertőtlenítenek a gépek. Ezek között turkált a nővér, aki ha csak épp rossz napja van, és valamit rosszul tesz vissza, azt én szívom meg, vagy egy másik beteg.

A rossz gépeken kívül a nem higiénikus környezetet is meg kell említenem. Egy olyan NDK-s teremet kell elképzelni, linóleum padlóval, régi ablakokkal. Nesze neked kezelés! Köszönjük szépen, de nem kérünk belőle! Igazán szégyen, hogy ilyet meg lehet engedni a mai világban és egy ilyen nagy hírű kórházban. Fogalmam sincs, hogy ezek után mi lehet odalent az alagsorban, ahol azokat a tartályokat tárolják, ahiből a vizet nyerik a kezelésekhez. Ha létezne/ik (?!) egy ellenőrző szerve ezeknek a központoknak, mint egy ÁNTSZ, akkor ha betennék oda  lábukat, azonnal bezáratnák  a helyet.

Az igazság az, hogy nemrég döbbentem rá, hogy több olyen hely létezik Magyarországon, mint a Honvéd központja, ahol ilyen régi típusú gépekkel végzik a kezelést. Azt az információt kaptam, hogy ezek a gépek megfelelő kezelést képesek nyújtani, de az én tapasztalatom konkrétan az, hogy itt a Kreatinin szintem 700 körül mozgott, Vácon ez az érték csak 400 körül van.
 

2016. októberében átjöttem Vácra. Akkor tudatosult bennem, hogy mekkora gondok vannak a Honvédkórházban! A központok nagy részét külsős cégek üzemeltetik, ilyen a Fresenius Medical Care, akik kiveszik a Kórház tulajdonában lévő épületet, és ők biztosítják a gépeket, az eszközöket, ők foglalkoztatják az orvosokat és a nővéreket, így megfelelő körülményeket biztosítva tudnak kezelni. Ugyanakkor a mai világban folyamatosan fejlődik a technológia, és olyan újítások vannak, amikkel meghosszabbítható egy élet, és nem mindegy, hogy mennyire tudnak lépést tartani ezzel a fejlődéssel. Hálát adok a Fresenius Medical Care-nel, hogy létezik, és hogy elérhető itt Magyarországon. 

Csináltam pár képet az első kezelés alkalmával. Ezt meg is osztom veletek, sőt láthatjátok a kanülőmet is, jelzem, aki nem bírja, az inkább ne nézze :D Az én anyukám ki volt borulva, amikor segítenie kellett hajat mosni, vagy kicserélni a kötést otthon, pedig semmit nem lehetett látni, csak hogy egy cső lóg ki a nyakamból : )

Tehát itt vannak a képek:

Végül egy kis összehasonlítás, ez a magyar állami valóság, és ez a nemzetközi, szerintem ezzel mindent elárultam:

Őszintén úgy gondolom, hogy számon kellene kérni a Honvédkórházat, hogy mégis hogy engedhet meg ilyet magának! Annyi lehetőség van pályázatokra, vagy a sok hülyeség helyett érdemes dolgokra költeni a pénzt, de ezt nem lenne szabad megengedni :(