Szemészet

Annyira tudtam, hogy ki fogok hagyni valamit. Az előző alkalommal nem beszéltem a foltjaimról. A fulladás előtt észrevettem, hogy tele vagyok kék-zöld foltokkal. Mintha mindenbe beütöttem volna magam, de egy idő után ha csak erősebben nyomtam meg a bőröm már akkor is véraláfutásos lettem.

Az előző alkalommal ott hagytam abba, hogy elhomályosult a látásom. Miközben próbáltam dolgozni, eltünedeztek a számok, a betűk. Mire rászántam magam, már szinte alig tudtam kivenni bármit is az emberek arcából.

Emlészem, hogy megkértem az egyik ismerősömet, hogy vigyen fel a Honvédbe, mert én nem tudok vezetni. 

A szemészem szokásosan fogadott, hogy ugyan már megint mit keresek itt? Be van gyulladva a szemem újra? 

De akkor még ő se, én se tudtam, hogy minek nézünk elébe. Bementem és közöltem, hogy nem látok semmit. 

Szerintem először nem hitte el a doktornő, hogy mit beszélek, de addig győzködtem, amíg elém állt, és azt mondta, hogy csukjam be az egyik szemem, és mondjam meg mennyit mutat. Persze semmit sem láttam. Vagyis láttam a sziluettjét, láttam, hogy mutat valamit, de olyan folt volt középen, hogy nem láttam mi van. Ugyanezt megcsináltatta a másik szememmel, majd teljesen kiakadva mondott valami latin hablatyot, és azt, hogy azonnal üljek be a székbe. Körülbelül 1 órán át vizsgálta a szememet, és végig atyaúristenezett. Ettől én persze ezerrel izgultam, mert semmit sem értettem. Azt mondta, hogy ez most egyáltalán nem olyan mint szokott lenni, erre nem tud szemcseppet adni. Itt valami nagyon komoly baj van. Elkezdett mindenféle kérdést felrakni arról, hogy hol jártam az utóbbi időben, hogy voltam e lázas, hogy mik azok a foltok rajtam és hasonló. A foltokra megjegyezte, hogy lehet, hogy valamilyen hematológiai megbetegedésem van. Kiküldött, hogy intéz valamit, mert muszáj befeküdnöm a szemészeti osztályra kivizsgálásra. 10 perc után visszahívott, és mondta, hogy menjek le a sürgősségire, mert a szemészeten nem tudnak megcsinálni olyan vizsgálatot, amire lehet, hogy szükségem van. A sürgősségin meg egyből ki tudnak vizsgálni. 

Ezután lementem a sürgősségire, ahova úgy érkeztem, hogy valószínűleg leukémiás vagyok. Túl sok blogot olvastam ilyen témában, és amikor kimondta azt a mondatot, hogy hematológiai betegség, az teljesen taccsra tett. 

Itt megindult a 3 órás várakozásom, ami egy örökké valóságig tartott.