Utálom a keddeket!

Utálom az ilyen napokat. :(
Mindenkinek vannak rossz napjai amikor nincs kedve semmihez, és nekem aztán van ilyen dögivel.
Most épp az utálom a dialízist periódusban vagyok.
Vannak olyan napok amikor annyira könnyedén megy az egész. Simán letelik a 4 órás kezelés, aztán megyek haza és nincs semmi gond. És úgy pörögnek a hetek, hogy szinte csak kapkodom a fejem.
Most viszont vánszorog az idő.
Utálom a keddeket. A keddek a legrosszabbak. :(
Csak az tudhatja, hogy milyen a szabadság érzése, aki géphez kötve él, vagy hasonló betegséggel küzd mint én.
Imádom a szombatokat, mert tudom, hogy 3 napig szabad vagyok. De utálom a keddeket, mert tudom hogy mindjárt vége a szabadságomnak. Ez a legrosszabb az egészben, hogy minden kezdődik előröl és ez egy olyan körforgás ami csak akkor ér véget, ha kapok egy telefonhívást.
Már 1,5 éve így élek. Másfél éve nem tehetek azt amit akarok. Annyira irigylem azokat az embereket akik azt tehetnek a szabadidejükkel amit csak akarnak.
Nekem sajnos egyeztetni kell, és szervezni, és ha el akarok menni valahova, akkor odafigyelni.
Iszonyú nehéz betartani a szabályokat. Nem is sikerül. Az elején annyira lelkes voltam és odafigyeltem arra, hogy mit eszek, mennyit eszek. Számoltam a káliumot, számoltam a foszfort. Aztán egy idő után elengedtem az egészet. Úgyis éreztem ha magas a foszfor szintem, mert olyan voltam mint egy rühes kutya, aki állandóan vakarózik. Most már mindent összeeszek. Nagyon nem kellene így csinálni, de nem tudok ellenállni a cukros üdítőknek meg a csokiknak :( Jó így is szerencsés vagyok, mert a többi beteggel ellentétben egyáltalán nem kell szednem foszfát lekötőt, mert annyira pöpec a szervezetem, hogy tökéletes a foszfor szintem anélkül, hogy gyógyszert kellene rá szednem :)
De attól még ha kihagyok alkalmakat, jó sok méreganyag halmozódik fel a szervezetemben, és egyre fáradékonyabb leszek a napok múlásával.
Aztán újra eljön a bizonyos 'kedd' amit utálok.
Mostanában annyira megvisel a kedd, hogy miután hazajövök semmire nem vagyok képes, csak bámulni ki a fejemből és aludni, vagy csak koncentrálni arra, hogy ne fájjon a fejem. Néha annyira belefeszülök ebbe, hogy azt veszem észre, hogy görcsbe van a testem. Vagy néha ha lefekszem, 2 mp alatt elalszom, mert kivagyok.
Egyszerűen utálom a keddet. Aztán persze ott a csütörtök amikor kevésbé vagyok zizi, és ott a szombat amit mindig úgy várok, mert az az utolsó nap a héten, és újabb 3 napig csönd és SZABADSÁG...
Nem vagyok egy türelmes típus, és mindig mindenbe belekezdek, hirtelen hévvel és lelkesedéssel, de aztán ha elmúlik a lelkesedés, mert nem látom az eredményt, akkor kész vége.
És pont nekem aki megőszül a várakozástól, nekem kell várnom és türelmesnek lennem.
Hát nem furcsa az élet? 
Mindig olyan akadályokat állít elénk, amikből tanulnunk kell.
Én sose hittem a véletlenekben, és most sem hiszem, hogy véletlenül kaptam ezt a betegséget.
Tudjátok, sokat gondolkoztam azon régen, hogy én mennyire szeretnék donor lenni. Nem tudtam hogy működik ez Magyarországon, de nagyon az akartam lenni, és mekkorát fordult a dolog, mert végül úgy hozta az élet, hogy nekem van szükségem valakire aki nekem ajándékozza a veséjét.
Ti hisztek a véletlenekben?