Ismét a sürgősségin

Eltelt pár hónap, és én napi szinten küzdöttem azzal, hogy magas a vérnyomásom. Megpróbáltam mindent megtenni annak érdekében, hogy teljes életet éljek, de ez azért nem volt olyan egyszerű. Észrevettem, hogy előtte sokkal aktívabb voltam, buliztam, iszogattam a barátaimmal de a tünetek után már nem nagyon volt kedvem bármilyen hasonló programhoz. Hiába akartam, a testem nem bírta.. Minden egyes nap azt éreztem, hogy leszakad a tarkóm. Nem tudom, hogy kinek van hasonló problémája ,de nyilván az tudja milyen érzés. Olyan mintha forró késsel vájkálnának a tarkódnál.
A legdurvább és leglátványosabb mégis az volt, hogy az akkori testsúlyom több mint 10%-át elvesztettem.
Nyilván az előtt se voltam egy hűde' normál alkat, mindig is a vékony típus felé hajaztam, de ezek után már a kórosan sovány jelzőt aggatták rám.
Itt szeretném megjegyezni, hogy hahóóó' ha egy vékony lányra azt mondjátok, hogy 'úr isten, de milyen vékony vagy' , az pontosan ugyanolyan, mintha valakit ledagattoznátok',  úgyhogy ne sértegessetek senkit !
Elég fura élmény amiről most írni fogok. Erre az összefüggésre csak most jöttem rá, de akkor is megdöbbent a felfedezés. Az első sürgősségi élményem az után volt, hogy az anyumat is magas vérnyomással kezelték ugyanott. Láss csodát én is pontosan azokkal a tünetekkel kerültem be. Majd apum következett azzal, hogy fáj a mellkasa. Nem ugyanez történt utána velem is?! Furcsa ...
Nézzétek el, hogy összeesküvés elméleteket gyártok, de muszáj majd mesélnem arról, hogy mit gondolok a betegségem okairól. :)
Szóval... Nem tudom, hogy indult, de elkezdett szorítani a mellkasom. Napról napra jobban fájt. Egy egész hetet húztam ki így, mire péntekre annyira bedurvultak a tünetek, hogy majdnem összeestem az irodában. Aludni is alig tudtam, és naná hogy olyanok jártak a fejemben, hogy szívinfarktusom lesz. Mégis furcsa volt, hogy egy hete fáj, akkor csak nem az, de mivel imádom magam beparáztatni, és féltem orvoshoz menni, húztam amíg csak lehet. Pénteken már úgy mentem haza, hogy vigyetek be a sürgősségire. Nem is mertem megmondani, hogy mi a bajom, nehogy kiakadjanak. Csak akkor mondtam el, amikor becsekkoltam a sürgősségire. Szokásos x óra várakozás után egy nagyon kedves hölgy fogadott, akinek elmeséltem, hogy már voltam itt pár hónapja, és hogy milyen tüneteim voltak/vannak. Megnyugtatott, azt mondta, hogy elég kevés az esélye annak, hogy szívinfarktusom lenne, valószínűleg csak a stressz. Már megint a stressz. Sőt még azt is közölte, hogy ő ha stresszel bevesz pár bogyót. Jah' én kérek elnézést, hogy már megint Frontint akarnak velem szedetni. Megmondtam, hogy nem vagyok hajlandó, inkább keresek valami más megoldást, hogy levezessem a stresszt. Csináltak egy mellkasi röntgent és vettek vért. Tulajdonképpen ennyivel lerendeztek és mivel minden rendben volt, elengedtek haza.Nem tudom, hogy megnézték e például az előző vérvételemet, és összevetették-e a kettőt egymással. Miközben írtam a bejegyzést, és előszedtem a véreredményemet, megdöbbentem azon amit láttam. Eddig szerintem észre se vettem, de nekik tudniuk kellett volna ezt szerintem....
A lényeg, hogy hazaengedtek, de így is 1-2 hétnek kellett eltelnie, hogy enyhüljenek a tünetek. Próbáltam 0-24-ben pihenni, valószínűleg ez az ami segített.

Ez a 2. sürgősségi vérvételem eredménye. Tudom, hogy sok embernek továbbra se mond semmit amit most írni fogok, de nekem annál többet.
Az előző vérképemen az eGR-EPI >90 !!!! , most eGR-EPI 74 !!!. 
És ami irtó gáz szerintem hogy a Kreatinin 93 volt már.

 Mit jelent az eGFR? 

Ez az érték a vérben a vese szűrőképességét mutatja, azaz hány százalékon működik a vese. Normál esetben 90 % fölött van, mint ahogy nekem volt az első vérvételen májusban, viszont júliusban már csak 74 %-on működtek a veséim. Érdekes ....

Mit jelent a Kreatinin?

A Kreatinin egy a vérben keringő méreganyag/salakanyag. Ezeket szűri ki a vese,  nekem ez már egyértelműen a normál tartományon kívül esett. Nyilván nekik nem, de nekem ettől még szignifikáns változás az előzőekhez képest.

Akupunktúra

Miután kijöttem a sürgősségiről egy zárójelentéssel és egy frontin javaslattal a kezembe próbáltam visszaállni a szokásos menetrendembe. Időközben kiváltottam a kis receptet, amit persze a háziorvos zokszó nélkül felír, és persze a páciens bőszen szedi, mint a cukorkát. Én is szedtem, vagy egy hónapig. Aztán rájöttem, hogy ez egy hülyeség. Egyrészt nem csökkenti a vérnyomásom, másrészt árt. Konkrétan, ha egyet nem vettem be este, akkor képtelen voltam elaludni. Egy hét alatt függővé tesz. Szóval én inkább szépen elhagytam, mert nem vagyok hajlandó ilyen cuccokkal a szervezetem mérgezni. Majd felkerestünk egy magán klinikát is, hátha attól jobb lesz nekem (...) Így jutottam el az Ormosi Intézetbe. Mivel a Honvédben javasolták, hogy vizsgáljuk ki a pajzsmirigyem, elmentünk egy ultrahangra, ahol persze semmi érdekeset nem találtak (sőt az összes kontroll-vérvételen se), minden rendben volt. Ezután egy belgyógyász következett, aki kicsit kiakadt a 170-es vérnyomásomon, de arra a következtetésre jutott, mint a sürgősségi orvosok, hogy ez bizony nem szervi eredetű. Tuti, hogy a stressz. Választási lehetőséget adott, hogy gyógyszer ( ha egy idő múlva sem áll vissza, de nem szívesen írna fel..), vagy próbáljam ki az akupunktúrát.
Mivel sose voltam egy 'ha fájdalmam van, azonnal gyógyszerhez nyúlok' típus, hát persze, hogy az akupunktúrát választottam. Utólag végiggondolva, itt még simán megmenthettem volna magam, de nem így hozta az élet.
Ezért belevágtam az akupunktúrába.
Kb. egy évig jártam. Az első hónapban majdnem minden nap ( megjegyezném, hogy 1 alkalom : 5000 Ft volt). Szóval volt olyan, hogy az egész fizetésem ráment, de hát persze, hogy nyomattam ezerrel a dolgot, mondván ez majd jó lesz nekem és kész. Naná, hogy nem így lett. Egy idő után átváltottunk havi ismétlő kezelésre.
A lényege az egésznek az volt, hogy igazi tűkkel szurkálnak, és megvannak azok a megfelelő akupresszúrás (?) pontok, ahova kell szúrni a tűt, hogy így avatkozzanak be az energetikai rendszerembe, ezzel oldva a stresszt; így csökkentve a vérnyomást. Minden egyes alkalom előtt és után mértek vérnyomást. Persze FOLYTON magas volt. Így végül egy év után feladtam.
Őszintén szólva jelen pillanatban azt gondolom, hogy simán csak lehúztak lóvéval. Arról nem beszélve, hogy mint mindenhol itt is emberi tévedések eszméletlen tárháza adott. Állítólag ha akupunktúrás pontot szúrnak , nem kell hogy vérezzen a terület ... Ha mellészúr vérzik. Fogalmazzunk úgy, hogy az esetek nagy részében véreztem. Hiába a gyakorlat, szerintem akkor sem pontos a dolog.
Én akkor úgy gondoltam, hogy ez egy remek lehetőség, és inkább ez mint a gyógyszerek.

Mégis mi a fene az, hogy dialízis?!

 

Mielőtt belevágok, szeretném megköszönni az eddigi látogatóknak, hogy kíváncsiak voltak és meglesték a blogomat. :)

Azt gondolom, hogy az a szó, hogy dialízis, az emberek 99%-ának semmit sem mond, ezért mielőtt folytatnám a történetem, szeretnék erről írni egy kicsit, hogy képben legyen mindenki. Mint tudjátok végstádiumú veseelégtelenségben szenvedek. Ez azt jelenti, hogy a veséim nem működnek rendesen, sőt szinte sehogy, de ez gondolom egyértelmű :)
Hogy mi történik ilyenkor a testben? Hát tulajdonképpen, az összes mocsok amit megeszek, és meg iszom az szépen ott kering a véremben, mert hiába dolgozza fel a szervezetem valamennyire, a veséim nem tudják kiszűrni a véremből ezeket a méreganyagokat, és nem tudom őket kipisilni. Ezért kell járnom dialízisre, hogy a salakanyagokat kiszűrjék a véremből. A kedvencem pedig az, hogy nem tudják a vesék kihajtani a felesleges vizet, vagyis bennünk marad a víz amit megiszunk. Nem csak hogy kb. színtelen a vizeletünk, mert nincs benne semmi méreganyag, hanem még kevés is, vagy egyáltalán nincs vizeletünk. Egyébként ezt azért szeretem az egész helyzetben, hogy ha elmegyünk valahova, akkor mindenki jajveszékelve keres egy nyilvános mosdót, én meg csak unatkozom :D  Azért azt meg kell jegyezni, hogy a szerencsésebbek közé tartozom, elég jól kipisilek mindent amit megittam. ;) Ebből adódik, hogy a vesebetegek egy része vizesedik, azaz dagad mindenük, és az a sok felesleges víz, ott kering az erekben, ezzel is feszítve azokat. Következmény : magas vérnyomás! A dialízis alatt pedig nem csak a salakanyagokat,de a felesleges vizet is ki tudják vonni a vérből.

Két fajta dialízis lehetőség van:

1. PDA - Peritoneális dialízis
Ennek a dialízis fajtának az a lényege, hogy katétert ültetnek a hasüregbe, egy fél órás műtéttel. A technika az, hogy a hashártyát használják a vese helyett szűrőként. Naponta többször fel kell tölteni a hasüreget egy speciális dialízisoldattal, ami úgy néz ki, mint egy infúziós folyadék, kicsit nagyobb zacskóban van, ez haláli vicces, de mikróban meg kell melegíteni, és azután csak csatlakoztatni kell a katéter külső feléhez és befolyatni a hasba. Persze előbb le kell engedni a hasüregben lévőt. Ha jól láttam a kórházban, akkor a folyadékot mérni szükséges. Valószínűleg ebből állapítják meg, hogy mennyi méreganyag, vagy felesleges víz távozott a szervezetből.
előnyei:
- az ember szabadon mozoghat, nincs gépekhez kötve
- utazni is lehet, mert házhoz szállítják a folyadékot, sőt akár külföldre is
- jobban hasonlít a természetes folyamatra, mert nem terhelik az érhálózatot
hátrányai:
- HASHÁRTYA-GYULLADÁS!  (rengetegszer halottam a betegektől ..)
- ha valakinek hashártya-gyulladása lesz, akkor lekerül a listáról, arra az időre amíg fel nem épül
(Nyilván mindenki más, de én eddig egy embertől halottam olyat, hogy 6 évig ezt csinálta és semmi baja nem volt, de a többiek akik kipróbálták mind hashártya-gyulladástól szenvedtek. )
- nem feltétlenül hátránya, de azoknak akik ezt a módszert választják több fehérjét kell bevinniük, mert nagyobb a fehérjeveszteség.
- nem lehet kádban fürdeni, csak zuhanyozni, és nem lehet semmilyen édesvízbe bemenni, csak tengerbe, mert ugye a hasfal tárva nyitva ... és ott a katéter benne, és csak egy nagy kötés van a hasadon .. 

2. HDA - Hemodialízis
Ez a második lehetőség, pedig a gépekkel történő vértisztítás. Ez kicsit izgalmasabb, és bonyolultabb módszer. A lényeg az, hogy a páciens vérét egy szűrőberendezésen keresztül (dializátor) megtisztítják, speciális víz segítségével, majd a tisztított vért visszavezetik a testbe. A folyamat 4 órán át tart. Heti 3x4 óra. Igen, jól olvastad... Heti 12 óra alatt elvégzik a gépek azt, amit a vesék 0-24-ben csinálnak.
hátrányai:
- leginkább azt tudom kiemelni, hogy heti 12 órát gépekhez van kötve az ember
- baromi kényelmetlen 4 órán keresztül feküdni :( iszonyú kényelmetlenek ezek a székek?! ágyak?! mozgatható székek?! fogalmam sincs mi a nevük, de teljesen mindegy, hogy állítja az ember, sose jó egy idő után
- FÁZÁS - ez katasztrófa, 4 órán át fázik az ember. Jó oké, lássuk be, max az első 20 perc oké, de aztán jön a fázás. Én arra tudok gondolni, hogy attól fázhatunk, mert lehűtik a vérünket. Pl az én átlag testhőm mindig 36 fok körül van, de a gépek be vannak állítva, hogy 35,5 fokon kezeljenek. Hát akkor nem csoda, hogy fázok. De lehet, hogy irtó hülyeséget írtam, és azért van, mert amúgy is kevés a vérünk, és így is egy része kint kering :D Fene se tudja. A lényeg, hogy ki az aki szeret fázni?! SENKI!
- rosszullét, görcsök : na a rosszullétet egyszer éltem meg, elég is volt .. :O Borzalom. Azt vettem észre, hogy fáj a hasam, azután hányingerem volt és vert a víz, gondoltam valami gond van. 3 mp-re voltam, hogy kitépjem magamból a tűket .. A vérnyomásom 70/ valamennyi volt... Görcsölni viszont még nem görcsöltem, de elég szívás a lábgörcs amúgy is, de képzeljétek el ezt úgy, hogy az egyik kezetekből tűk állnak ki, a másikon vérnyomásmérő, szóval ki vagytok szögezve, mint egy idióta és fogdosnátok a lábatokat, de nem megy ..

Nagyjából ennyi jutott eszembe, arról amit tudnotok kell. :)



Megjegyzés : A kórházban nagyon erőltették a PDA-t, és az elején én is azt akartam választani, meg is volt a műtét időpontja, de végül a HDA mellett döntöttem. Majd a későbbiek során írok még bővebben, hogy fest a folyamat maga, meg hasonlók, de szerettem volna egy általános képet adni azoknak akiknek, fogalmuk sincs az egészről.

Vérnyomás

2013. első felében, 2 nappal a mesteres felvételi előtt, és 200 tonna stresszel a hátam mögött, arra ébredtem hajnalban, hogy fáj a fejem. Nem tulajdonítottam a dolognak különösebb jelentőséget, egyszerűen bedobtam egy fájdalomcsillapítót és aludtam is tovább. De megint felébredtem, hogy fáj. Még egy csillapító... Még mindig fáj. Aztán végül feladtam. Aznap nem mentem dolgozni, hogy tudjak készülni a felvételire, ami nálam abból áll, hogy mindent csinálok, csak a tanulással nem foglakozom. Felkeltem, elmentem az irodába (igen,kicsit beteges vagyok :D ), aztán még elintéztem pár dolgot, és mire hazajöttünk túl voltam egy levél gyógyszeren, de még mindig fájt a fejem. Fogalmam sincs, hogy milyen indíttatásból, de csak úgy leültem megmérni a vérnyomásom. Azelőtt sose mértem, nem is volt otthon mérőnk, csak anyumnak volt problémája egy pár hónappal korábban, és azért kaptunk kölcsönbe egyet, ami csuklós volt, ezekről a mérőkről fontos tudni, hogy nem mérnek megfelelő értéket. Az érték : 178/x volt. Csak a 178-ra emlékszem, amin "enyhe" sokkot kaptam, mert nekem ha mérték is a suliban, akkor 120/80 volt. :O Szóval pánikok közepette rángattam apámat, hogy azonnal vigyen be a Honvédbe. Bementünk. Sok óra várakozás után végre én kerültem sorra a sürgősségin, ahol persze elmondtam, hogy hajnal óta fája fejem, és nagyon magas a vérnyomásom. Szanaszét vizsgáltak. Emlékszem, hogy vettek vét, EKG-t néztek, meg minden szokásos baromságot. És mivel rettentően izgatott voltam, és baromi sokat beszéltem, bent tartottak. Másnap fél 12-kor engedtek ki (12 órakor már a felvételi vizsga volt, amin ott is voltam XD). Nah de a lényeg, hogy eltért a cukrom, a TSH-m (ez a pajzsmirigyre jellemző érték) és ilyesmik. Kedvenc mondatom a zárójelentésen, hogy kevert szorongásos, depressziós zavarom van. Szedjek Frontint!!!! Biztos attól majd jó lesz a vérnyomásom, mert sokat stresszelek. És ez majd elmúlik . Ez egy nagyon fontos mondat,mert ezt rengetegszer hallottam már abban az időszakban. Ezen kívül kivizsgálást javasoltak, elsősorban, hogy a pajzsmirigy irányába induljunk el, mert ha az nem működik rendesen, akkor az okozhat magas vérnyomást.

Itt az akkori vérkép eredményem, tényleg semmi extra nem volt benne, csak pár dolog tért el. Viszont ami lényeges, az az eGFR-EPI , ami nagyobb mint 90. Ennek a későbbiek során nagy hordereje lesz.
Zárójelesen megjegyzem, hogy majd szeretnék kicsit beszélni a vérképről is, mert rengeteg ember nincs tisztában azzal amit a papíron lát. Én se voltam. És az én történetemből az a tanulság, hogy ha tudtam volna, mi mit jelent, akkor nem kerülök ide, vagy csak 10 év múlva. 

Kezdetek

Ha jól emlékszem, minden 2012-2013 környékén kezdődött. Még főiskolás voltam és fanatikus sorozat rajongó. Képes voltam egy egész nap csak a gép előtt ülni és nézni bármit. Egyszer rátaláltam a koreai sorozatokra, amiken képtelenség nem bőgni. Ez is így indult. Emlékszem, hogy másnap volt a mamám temetése, és én az egész napot végigbőgtem a sorozaton. Reggel pedig úgy begyulladt a szemem, hogy nem tudtam hova tenni, és a mai napig nem is tudom. Sose volt begyulladva a szemem, sőt soha nem volt szinte semmi extra problémám. Reggel szépen elslattyogtam (igen ilyen hülye szavakat használok, szokjátok meg :D ) a szemészetre, ahol életemben nem voltam még :O. A helyszín a csodálatos és fenomenális váci kórház. Szerintem ezzel mindent elárultam. Az elmúlt időszakban már azért megszoktam hogy megvannak a kis bevált szokások, hogy az orvosok miket irkálnak fel. Velem is ez történt. Biztos kötőhártyám van! Adjunk neki Tobradexet, mert az az alap. Persze nem múlt el, de azért rám sóztak egy szemüveget is. Két hét után visszamentem kontrollra és továbbra se múlt el, megint újabb szemcsepp és ez így ment szerintem olyan 3 hónapig amikor is beleuntam, hogy milyen idióták ezek. Elmentem hát a Honvédkórházba. Fantasztikus dr. Czibók Zsuzsanna doktornőhöz, akinek tulajdonképpen azt köszönhetem, hogy még egyáltalán itt vagyok és blogot írok.
Tudtam hogy jó helyre kerültem, hisz nem a tüneteket próbálta enyhíteni a 200. szemcseppel, hanem az okokat kereste. Kiderült , hogy episcleritisem van (néha elírok dolgokat, ezért bocsánat). Szóval folyton begyulladtak a felső véredények, mert valahol góc van a szervezetmben. Elvileg egy fog okozta, így meg is oldottam a problémát. De rendszeres látogatója maradtam a rendelőjének.
Lekopogom amióta nem használok kontaklencsét, szinte egyáltalán nem gyullad be ;)

És ettől kezdve, valahogy felgyorsultak a dolgok 2013-ra. Sajnos olyan típus vagyok/voltam, hogy mindent egyszerre akartam csinálni, amíg csak az erőm bírja, és ez lett a vesztem. Egyszerre államvizsgáztam, nyelvvizsgáztam, dolgoztam és még az isten se tudja mikre járogattam csak úgy, hogy lekössem magam. Az egész életem egy merő izgalom volt. Annyit stresszeltem, hogy helyt kell állnom mindenhol, hogy most se tudom felfogni, hogy a fenébe gyűrtem le a dolgokat. Iszonyú nagy arconcsapás volt, amikor a kis laza életemből belecsöppentem a munka világába. Pocsék volt az a fajta megvilágosodás, hogy oké már nem vagyok gyerek. Felelős vagyok valamiért, és helyt kell állnom. Emlékszem, hogy minden reggel olyan gyomorgörccsel mentem be a munkába, hogy nah ma mi lesz. És minden nap 200xor megkérdeztem magamtól, hogy atya úristen miért ezt a szakmát választott??! Folyton kételkedtem a tudásomban, hogy elég jó vagyok e és a hasonló szösszenetek. Hiába tanultam a főiskolán hogy kell könyvelni. Elém raktak 3 emeltnyi papírt , hogy könyveld le, és azt se tudtam, hogy fiú vagyok e vagy lány. Ezek mellé még jött a szakdolgozat, meg az államvizsga. Jelzem gyűlölök írni. Mindig is béna voltam a fogalmazásban, és az is leszek. Erre azért emlékezzetek, ha hülye mondatokat írok amiknek se eleje, se vége .. zárójel bezár .. Szóval a sok stressz kinyírt ... De nem volt semmi gond, azt hiszem májusig?! Nem tudom már pontosan.
innen folyt köv..

Bemutatkozás

Reni vagyok, 28. éves és végstádiumú veseelégtelenségem van. Az az igazság, hogy amikor kiderült a betegségem, nem nagyon kerestem az interneten semmilyen kapaszkodót, hogy mégis mi történik velem, de az elmúlt egy év során elég sok mindenen keresztül mentem. Azt hiszem, hogy ha van olyan ember aki ugyanebben a cipőben jár mint én, és csak egy kis támpontot adhatok neki, akkor már nyert ügyem van. De a legfontosabb mégis az, hogy az emberek nagy része teljesen tájékozatlan a témát illetően, és az én kalandos egy évem azt mutatja, hogy a rendszer logisztikája a béka segge alatt van!!!!
Nem hittem, hogy valaha is blogot fogok írni, de mégis itt vagyok, úgyhogy üdv. minden kíváncsi szemnek. :)