2018. október 11., csütörtök

Az emberek kíváncsisága

Sziasztok!

Egy kis információ morzsa az idei transzplantációs számokról :)
Azt vettem észre. hogy év elején, amikor még rossz az idő rengeteg  transzplantációt végeznek. De ahogy közeledik a nyár, egyre kevesebbet. Volt olyan nap is amikor egyáltalán nem változott a szám.



Na de amiről ma szeretnék írni egy pár sort, az mint látjátok a címben is, az emberek kíváncsisága, ami aztán határtalan.
Próbálom azokat szituációkat kívülről látni, hogy mégis mi késztet arra valakit, de csak a kíváncsiság az ami mozgathatja őket.
Szóval tegyük fel. dial után épp vánszorgok a kocsihoz, és marhára nincs kedvem semmihez és senkihez, de rájövök hogy nincs otthon valami a vacsihoz. És be kell mennem a nyavalyás boltba. Néha ez nagy kihívást jelent, pláne keddeken, mert akkor nem csak be vagyok lassulva, hanem még zizis is vagyok. (erről majd később :D).
Szóval bevánszorgok a boltba, átküzdöm magam az emberek sokaságán és végre megvan amit akarok. Majd beállítok a pénztárhoz és próbálok kedves meg aranyos lenni. Ehhez nagy erő kell mert legszívesebben csak állnék, fizetnék és meg se szólalnék. De azt ugye nem lehet. Erre a pénztáros néz rám, és csak néz... Aztán egyszer csak kiböki, hogy
"Úúriiiisteeeenn, mit történt a kezeddel ? "

Megjegyzés: Aki nem tudja, ugye a kezemen ki van alakítva egy speciális érösszeköttetés' a dialízishez. A kezelés végeztével kapok a két tű helyére egy "bucit". (Ezt megmutatom majd egy-egy fényképen :). Aki még nem látott ilyet, az úgy képzelje el, mint amikor vért vesznek és utána kapsz egy kis gézlapot. Nah itt annyi a különbség, hogy 2 helyen van, nem egy helyen és nem csak egy kis vékonyka gézlap, hanem egy jó nagy buci :D 


Na de ilyenkor a magas vérnyomásom még magasabb lesz... Erre most mégis mit kellene válaszolnom? Gyakran zavarba is jövök.
Persze nyilván aranyosan válaszolok,hogy hát semmi komoly, vagy valami hasonló kamu duma.
Aztán amikor elballagok, akkor jut eszembe az, hogy mégis mi a fenéért én éreztem magam kényelmetlenül hogy ilyet kérdeztek? Hát nekik kellene kényelmetlenül érezniük magukat, hogy ilyen kérdéseket tesznek fel.
Lehet, hogy ezt csak én érzem ennyire személyesnek. Ti hogy vagytok ezzel?
Velem ez hetente egyszer biztos, hogy előfordul.
Ha van esetleg jó tippetek, hogy mégis mit adjak elő ilyenkor, hogy én is zavarba hozzam őket :D
Akkor várom a hozzászólásokat. :)
Tudom, hogy itt az oldalon nem aktív a kommentelés, de ne feledjétek, hogy léltrehoztam egy facebook oldalt a blognak :)
-Tessék lájkolni !! :)



2018. október 5., péntek

Visszatérésszösszenet


Sziasztok!

Elég régóta nem írtam bejegyzést, aminek meg volt az oka. :)
Néha hiányzott a blogolás, de annyi dolog történt, hogy képtelen voltam leülni és írni bármit is.
A sok kimaradás után nem nagyon találom a szavakat, de mindenki nyugodjon meg, élek :D

Szeretnék köszönetet mondani, hogy majdnem 11 000 !!! megtekintésnél tart a blog. Ez elképesztő szám. Nem számítottam erre. Sőt képzeljétek el, hogy van a Facebook-on egy csoport transzplantációra váróknak és egy teljesen idegen ember belinkelte oda az egyik bejegyzésem!!!!

Ma létrehoztam a blognak egy facebook oldalt is Én és a dialízis névvel :) 
Aki teheti, lájkolja :)

Köszönöm, Reni.